Nagy kedvenceink, az új humoristák, a Stand up Comedy-sek juttak eszembe az önbecsmérlés hallatán. Talán az önirónia helyesebb kifejezés rá.

Kicsit furcsa a műfaj nevének magyarra fordítása (Állj ki, és mondd”), de mégse olyan erőltetett, mint ahogy nyersen hangzana: „Felállós komédia”, vagy valami hasonló. Ez olyan, mintha groteszk erekcióról szólna; egy nevetséget keltő merevedés.

Akárhogy is, a performanszot a retróhoz hasonlítom, a retro pedig maga a CASIO karóra: attól jó, hogy szar.

Én magam már akkor hallottam ezeket a srácokat, a rádióban a Kabarécsütörtök nevű műsorban szerepelni, amikor a kutya nem ismerte őket. Akkor alig vártam, hogy vége legyen a szövegblokkjaiknak, és végre újra a klasszikusok szerepeljenek (Gálvölgyi János, Csala Zsuzsa, Hernádi Judit). Aztán a TV felkarolta őket, és gyorsan népszerűek lettek.
Sajnos a monológjaik nem változtak, ugyanaz megy szóról-szóra, mint amit a rádióban is elmondtak. Ez nem is gond, elvégre egy emberrel nem történhet minden héten ennyi hülyesség, de hogy a legócskább pistikés viccet is saját gyermekkori kalandjává költi át, ez hogy úgy mondjam szar.

A közönség nyilván nevet, elvégre fizetett érte (a belépőért), főleg ha nővel vagy ott, akkor meg tényleg kötelező a hahota.

A műfajról még annyit, hogy része társadalmi elidegenedésnek. Valaki odaáll, beszél magáról, a Te pedig egyedül hallgatod őt, és jól érzed magad. Mindenki jól egyedül van, aztán nevetünk is egy jót.

Kedves olvasó, emlékszel még a régi bohózatokra, ahol volt párbeszéd? Vajon fel tudnánk idézni egy teljes „felállós monológot”, vagy akárcsak egyetlen részt 10 év múlva? Bezzeg a klasszikus közül például Kotonos urat Bodrogi Gyulával? 

Még egy apróság: Ha már a felállós’ művészúr a 4 éves egyetemi tanulmányait nem tudja befejezni a 7 év után sem, a helyében én ezt nem kürtölném világgá, hogy jót röhögjünk rajta, hanem szégyenkeznék miatta. Talán más pályára mennék.