Hallhatjátok sokaktól. De ezt a kijelentést nem szarja le?

A hétvégén mindenhol Mikulás bulikat rendeztek, sikerült tapasztalnom.
A hangos zenétől szófoszlányokat ma nincsenek, inkább csak felhívom a figyelmet egy évről-évre ismétlődő jelenségre:
Mivel a Télapó nem lehet csaj a modern átiratban sem, jobb híján krampusznak öltöznek a csajok. A piros az inkább vörös legyen, meg főleg fekete, megbeszélik ezt a lányok telefonon, hogy ki miben lesz ma (kiben mi lesz ma). Vannak olyanok, akik feldobják fekete sminkkel, a legjobbaknak ördögszarva is van, pirosból. De amikor "ezek" hármas vonatban járnak rozoga flamenkót, akkor talán Te is úgy érezheted: "remélem, az én lányom nem ekkora büdös ribanc"!  - Na, előtted van a kép?
Figyelem, a Mikulás napja dec. 6, tehát dec. 24-én már NE keressük a kéménykürtőben, meg a fa mögött; főleg nem a betlehemi jászolban!
Ha nem tudod, mit ünneplünk Karácsonykor, kérdezd meg anyádat, vagy olvasd el a Wikin!

Pár dolgot az irodai mobilhasználatról (nem kívánok kiskátét írni):

Csend van a terem, ne ordíttasd ötös fokozaton az autentikus Nikoa dallamot, mert mások érzékenységét zavarja, ízléstelen csengőhang miatt ugyanolyan paraszt leszel.
Felveszel az irodában egy hívást, ne kezdj el végighaladni csoszogva, hogy kiérj a folyosóra telefonálni, közben a hívót töltelékszavakkal szóval tartva ügyelsz, nehogy valamit is meghalljon a kollégád a titkos és fontos témából, amit anyáddal meghánnyavettek. Inkább a helyeden maradj, félhangerőn megbeszélitek, ahelyett, hogy a folyosóra kiérve már jöhetsz is vissza, mert 2 szó volt az egész tartalma.

Irodán kívül is kerüljük önmagunk telefonunkkal történő azonosulását; az olyan kifejezések használatát, mint:

"Le vagyok merülve"; "10 után már ki voltam kapcsolva".

A fentiek szíves tudomásulvételét kérve kívánok jó mobiltelefóniát!

- Sándor, azt vettem észre, hogy nem jelenik meg a közbeszerzéses kiírás a főoldalon!

- Hmmm, hmmm... nézem...

- Egyébként itt ötnek lett csinálva hely igaz?

- Igen Karola, de még csak három van, ha ötnél több lesz regisztrálva, akkor randomolunk. Egyébként rá lett kattintva a publikál gombra?

- Jaj azt mindig elfelejtem :) Igen így már jó, köszi Sándor!

- Nincs miit!

A gazdasági világválság beköszönte elött (mondjuk 1 éve) a reklámok közt egyre több lett a hitelről szóló.
Ha még emlékszel, mindenféle különleges ajánlattal próbálták rávenni mindazokat, akik egy kicsit is gondolkoztak a hitelfelvételen. Nem is a hírdetések unásig ismétléstől lett a téma közhely; na de elöbb árnyaljuk a "hitel" kifejezést!
A szó maga  pozitív értelmű. Például valamit "hitelt érdemlően bizonyítani", vagy "ő egy hiteles ember" kifejezésekben használatos. A negatív szavakat - jó vezetőhöz hasonlóan -  a média is kerüli (ez a reklám műfajűból adódik). Napjainkban a nyomorékra is azt mondjuk: megváltozott munkavégző képességű; a takarító pedig köztisztasági menedzser, csak nehogy bántsuk az ő vagy bárki érzékenységét!
Ezzel együtt felesleges szépíteni: a hitel az tartozás. a hitelt felvevő ember pedig adós!
Ismerjük ugye: adósok börtöne, adósságspriál? Ezek a szavak nem kerülnek a bombajó hitelkonstrukciók portfóliójába!
Ami segít legyőznia 30-40%-os törlesztőrészlet-emelkedés miatt érzett szorongást, az az arről való beszélgetés! A hitel dolga akkor válik közhellyé, amikor adós barátaink fröcsögve kérdezik egymástól nap-nap után: "Mennyi az euró?" "B@sszák meg!" "Neked mennyivel ment fel a törlesztőd?" Ilyenkor kínosan érzem magam, hogy nem tudok hozzászólni, valahogy úgy, mint aki nem láttam a meccset előző nap.
Szinte irigylem őket, hogy van közös témájuk, ha ilyen áron is...

- Szevasztok!

-Hello!

- Na mi újság a mai adaggal? 

- Hát úgy volt megbeszélve, hogy már tegnap ki lesz küldve, de mégsem jött össze.

- Na miért mi történt?

- Hát ezeket még az András készítette, szóval elég nehéz a kibogozása. Idő kéne még hozzá, aztán az előző adag sem lett még kész, mert a Gyula nem jött tegnap.

- Jó, akkor legyen az, hogy a Gyula a régebbi adagok csinálja, te pedig a maival foglalkozol. Így meg lesz csinálva mindegyik. Nem kell túlbonyolítva legyen, törekedjetek a legegyszerűbb megoldásra.

- És a borkáttal mi lesz? Meg legyen csinálva az arculat?

- Szerintem az... a borkát... hmmm... Hát szerintem az még legyen hagyva, de később ha a maival végzel, akkor elkezdheted. Ha a Gyula is végez, akkor ő foglalkozzon a redezvessel.

- Rendben, de a borkátos függvények már régebben voltak használva nemtudom hogy működnek, erre is kell néhány óra.

- Jó csak haladjunk!

receptjeim

A magyar nyelvre egyre jellemzőbb a terjengősség, Grétsy tanár úr manapság sokszor megállna egy szóra. Például az igekötőket úgy halmozzuk, mintha muszály lenne (feltéve, hogy az Olvasó tudja mit jelent az, hogy igekötő).

Nagy kedvencem a igekötős közhelyek közül:
-         Milyen volt a szombat éjjel? Be voltatok
-         Jaja, be voltunk, meg totál bekészültünk, kicsit be is aludtam. Becigiztünk.
-         Volt nálatok?
-         Jaja bejászott, a többiek beszívtak, de én nem vállaltam be. Aztán valaki beszólt, na az beb@szott.

és így tovább.
A buli szempontjából lényeges akkordokat kihangsúlyozhatjuk a "BE" igekötővel. Ez jelentheti, hogy hangulatra jó hatással volt a dolog (pl: behaltunk rajta; beb@sztunk teljesen), vagy rombolta a jókedvet (pl: bealudt, besírt), a szövegkörnyezettől függően.
A szóalkotásra ügyelni kell, valószínüleg helytelen kifejezés, ha valaki party részegsége miatt a buliban BEbehugyál, vagy BEbeszarik.

Imádom Géplakatos Misit ő a kedvencem, a dalaiban megtalálom életem nagy kérdéseire a választ, hatalmas bölcsessége elkápráztat és a hangja is fantasztikus. A hátamon feláll a szőr, mikor az Örök Szerelem című számában kíénekli a magas cét.

Most pedig azokhoz szólok, akik lefikázzák Misit!
Figyeljetek! A legkönnyebb kritizalni, de ehelyett mutatnátok ti fel valamit, ha már olyan ügyesek vagytok. Attól, hogy valakinek nem tetszik a műfaj még lehet jó egy előadó, vagy egy zeneszám! Aki fikázza az csak irigységből teheti, csak azért mert soha sem lehet olyan, mint Misi.
Ja, és ha nem tetszik, nem kötelező hallgatni!!!
 

HAJRÁ, ÍGY TOVÁBB GÉPLAKATOS MISI!

Na üdv!

Csak még egyet, aztán ígérem, besüntetjük!

SÜN!

Igen tudom, hogy már elcsépelt, már sok helyen volt, kései és így már nem menő!!

Nagy kedvenceink, az új humoristák, a Stand up Comedy-sek juttak eszembe az önbecsmérlés hallatán. Talán az önirónia helyesebb kifejezés rá.

Kicsit furcsa a műfaj nevének magyarra fordítása (Állj ki, és mondd”), de mégse olyan erőltetett, mint ahogy nyersen hangzana: „Felállós komédia”, vagy valami hasonló. Ez olyan, mintha groteszk erekcióról szólna; egy nevetséget keltő merevedés.

Akárhogy is, a performanszot a retróhoz hasonlítom, a retro pedig maga a CASIO karóra: attól jó, hogy szar.

Én magam már akkor hallottam ezeket a srácokat, a rádióban a Kabarécsütörtök nevű műsorban szerepelni, amikor a kutya nem ismerte őket. Akkor alig vártam, hogy vége legyen a szövegblokkjaiknak, és végre újra a klasszikusok szerepeljenek (Gálvölgyi János, Csala Zsuzsa, Hernádi Judit). Aztán a TV felkarolta őket, és gyorsan népszerűek lettek.
Sajnos a monológjaik nem változtak, ugyanaz megy szóról-szóra, mint amit a rádióban is elmondtak. Ez nem is gond, elvégre egy emberrel nem történhet minden héten ennyi hülyesség, de hogy a legócskább pistikés viccet is saját gyermekkori kalandjává költi át, ez hogy úgy mondjam szar.

A közönség nyilván nevet, elvégre fizetett érte (a belépőért), főleg ha nővel vagy ott, akkor meg tényleg kötelező a hahota.

A műfajról még annyit, hogy része társadalmi elidegenedésnek. Valaki odaáll, beszél magáról, a Te pedig egyedül hallgatod őt, és jól érzed magad. Mindenki jól egyedül van, aztán nevetünk is egy jót.

Kedves olvasó, emlékszel még a régi bohózatokra, ahol volt párbeszéd? Vajon fel tudnánk idézni egy teljes „felállós monológot”, vagy akárcsak egyetlen részt 10 év múlva? Bezzeg a klasszikus közül például Kotonos urat Bodrogi Gyulával? 

Még egy apróság: Ha már a felállós’ művészúr a 4 éves egyetemi tanulmányait nem tudja befejezni a 7 év után sem, a helyében én ezt nem kürtölném világgá, hogy jót röhögjünk rajta, hanem szégyenkeznék miatta. Talán más pályára mennék.

Ezen bejegyzésem nem feltétlenül a közhelyről fog szólni. Mivel ritkán (havonta, félévente) van néhány, legalábbis általam értékesnek vélt gondolatom, azt is leírom...nehogymá' elfelejtsem!

Szóval ma reggel felkeltem, beültem egy online-pokerversenyre és közben Youtube videókat nézegettem. Teljesen szokványos szombat reggel. (Leszámítva, hogy most a játék is egész jól ment. HAHAHAHA Micsoda önbecsmérlő, szarkasztikus pojén hahahaHAHAHAHA!). Azonban az érdekes gondolatok a videok kommentjeinek olvasgatásakor nyilaltak belém.

Mindneki rövidít. Minél gyorsabban túljussunk a mondandónkon. Minél kevesebb helyet foglaljon az e-mailben, minél több információnak vélt szart tudjunk benyomorgatni 160 karakterbe (sms).

Mindenkinek vannak példaképei, legalábbis olyan emberek, művészek, énekesek, politikusok, zenekarok, sportolók, akiket csodál, felnéz rájuk elért eredményeikért, tudásukért.

Hogy mi jutott eszembe ezek kapcsán? 
Attól független, hogy mennyire istenítjük a kedvenc zenekarunkat, a kedvenc énekesünket, vagy példaképünket nem tiszteljük meg annyira, hogy kiírjuk teljesen a nevét. Senki se kerülheti el, legyen az JFK, GNR, MU, vagy PDiddy.

A legfontosabb, az első számú klauzál az, hogy minél rövidebbek legyünk, a sok szarság, ami meg amúgy sem ér semmit (közhely) jó terjengős legyen. Legalább mondjuk ki, írjuk le a néhány értékes és teljes tulajdonnevet, ha már másra nem vagyunk képesek. Juj!
 

Egyre gyakrabban hallani, hogy a szexről úgy beszélnek, ahogy ösztönszinten élik. Van egy megfogalmazás, ami még a szebbek közé tartozik.

 Két lány beszélget:

- ”Mesélj, mi volt!”

- „Hát buli után felmentem hozzá.”

- „Hú, és mi történt?”

- „Végül is történt pár dolog, de az nem.

Nos, a kedves olvasó most már tudja, hogy a nők szótárában az „az” szó a dugást jelenti.

Még az hallható ebben a vasárnapi kávézószagú trécsipartiban a csajoknál, hogy a hölgy a (majdnem) aktust történésként élte meg. Sodródott az árral. Itt senki nem tett semmit, minden csak történt. Mondhatjuk azt is, hogy cselekvő személye lényegtelen. "Pettingelve volt csak, dugva nem volt a pina", na. It wasn't fucked by anybody.

Lehetett volna bárki.

Aztán flegmán azt mondta a srácnak, mikor az (mármint a srác) már remegve próbálkozott, hogy elérje a végcélját: "Nana..."

/A két lány, a cappucionot befejezve ott hagyja a kekszet. Már ahogy innen látom./

-Láttad a Ferit tegnap? Felszedett tavaly óta legalább 10 kilót. Úgy néz ki mint az álat!

- Igen láttam... Brutális... Bezzeg régen a falusi parasztbácsi reggel este tömte magába a szalonnát meg a kolbászt, azt mégse volt kövér.

-Ja, csak azok egész nap kint kapáltak a mezőn, aztán ledolgozták.

-Az is igaz... meg nem volt annak idején ez a sok tartósított, meg E -betűs teszkós szar.

Köszönöm szépen Hannibal Lektor kedves barátomnak a remek blogindító hozzászólást. A következőkkel egészíteném ki a kezdő gondolatokat: 

A közhelyeket általában saját tapasztalatainkból merítve közöljük, néha tanító, szemfelnyitó, de inkább az "értő" közönség számára megmosolyogtató, vicces szándékkal. Igazából nem akarunk túl nagy 'kereket fenekíteni' az írásoknak. Aki érti/érzi, hogy ezek a helyzetek mennyire nulla, sőt mínusz előjellel megáldott információ tartalommal bírnak, néha már az agyára mennek, k@vára elege van, vagy éppen viccesen közelíti meg (ahogy mi szoktunk hangulattól függően röhögni, vagy szörnyűlködni egy-egy közhelyes témán), vagy netalántán gyűjtésre adja a fejét, azt szeretnénk, hogy annak ezen blog oldalai siralomháznak/aranybányának tűnjön. Másfelől legalább írásos formában is megmaradnak ezen gyöngyszemek.

Helyszín: Interpár,
Időpont:húsvét előtt pár nappal.

Mindenki tele bevásárlókosarakkal érkezik a kasszához. Hosszas sorok alakulnak ki, a pittyegők rendületlenül pittyegnek, a pénztárosnék gondterhelten pakolgatják a 6-os szentkirályit, meg a tetrapakkokat. Előttem végez egy család, apuka kocsit tol, majd a biztonsági őr, feltehetően haverjával találkozik össze.

Őr: - Szevasz Imruskám, na meg volt a nagybevásárlás?
Imrus: -Megvolt köszi :)
Mosoly és imrus tovább áll.

ÉS ENNYI...

Valószínűsíthető, hogy Imrus nem nagyon ért rá bájcsevegni az Őrrel, ami vesztünkre egy szép nagy közhelyhalmazba ment volna át, mivel bevásárlás, család... oda kell figyelni hogy kell tolni a kocsit, vagy csak szimplán leszarta őrünket

DE az ŐR minek kérdezi meg azt, ami úgyis egyértelmű?? Kérkedni akar Imrussal mint ismerősével? Be akar vágódni Imrusnál esetleg? Ez számunkra tök mindegy... Az a lényeg, hogy hogyan próbálkozott :D

Na ezt lehet kicsit túlspiráztam, lehet a következőkben majd csak elmesélni fogok egy ilyen helyzetet, nem elemezgetni... Legyen hát ez az első posztom.

üdv mindenkinek
 

Longájlend. Sok szerettel közlöm az első posztom a témában. A blogban igyekszünk elkerülni a közhelyet, de persze be is csúszik majd néhány. Tegyetek szemrehányást! (Csak emelkedetten, mert a cenzúra működni fog!)
Ezzel mintegy bekorlátozzuk az irányt. Kell. Ha jól sejtem a blog alapvetően egy megnyerő stílusú, érdeklődést felkeltő műfaj, ez itt mellékes. Grószman barátommal együtt azt hiszem joggal érzem, hogy a beszélt és az irott köznyelvet is elborítja a szenny, minden értelemben. Ha közhelyet akarsz gyűjteni, elég, ha gondolatban felveszed egy barátoddal folytatott beszélgetést, amikor igazán nem is akarsz társalogni - csak udvariasságból jönnek a frázisok -, aztán miután elköszöntök, úgy érzed megint elpocsékoltál 20 percet az életedből, és nemhogy Téged nem hallgattak meg, de igazán a hallottakból sem jegyeztél meg semmi érdemlegest. Vagy fordítva. (A haver sem emlékszik semmire majd abbból, amit mondtál).
Helló, mi?!
A nagy tuti ezzel a "köszönéssel" kapcsolatban ott van, ahol érzed. A sz@rban. A köszönő részéről valami olyant fejezhet ki, hogy: "Talán csak nem köszönnél?!", vagy "Próbálkoznál nálam, kis köcsög?". Nehéz árnyalni, mindenestre semmiképpen nem pozitív. Hová tűnt jó öreg "Szia" vagy a tiszta "Szervusz"? Ahogy az öregek is mondják.

Ennyit erről, kommenteljétek!

Nagy tisztelettel kérem Grószman barátomat, hogy írjon. Kezdjük el, hátha lesz valami :-), nem kéne mondanom, hogy egyfajta jobbító szándékkal tesszük. Így, az első bejegyzés után ezt gondolom.