A magyar nyelvre egyre jellemzőbb a terjengősség, Grétsy tanár úr manapság sokszor megállna egy szóra. Például az igekötőket úgy halmozzuk, mintha muszály lenne (feltéve, hogy az Olvasó tudja mit jelent az, hogy igekötő).

Nagy kedvencem a igekötős közhelyek közül:
-         Milyen volt a szombat éjjel? Be voltatok
-         Jaja, be voltunk, meg totál bekészültünk, kicsit be is aludtam. Becigiztünk.
-         Volt nálatok?
-         Jaja bejászott, a többiek beszívtak, de én nem vállaltam be. Aztán valaki beszólt, na az beb@szott.

és így tovább.
A buli szempontjából lényeges akkordokat kihangsúlyozhatjuk a "BE" igekötővel. Ez jelentheti, hogy hangulatra jó hatással volt a dolog (pl: behaltunk rajta; beb@sztunk teljesen), vagy rombolta a jókedvet (pl: bealudt, besírt), a szövegkörnyezettől függően.
A szóalkotásra ügyelni kell, valószínüleg helytelen kifejezés, ha valaki party részegsége miatt a buliban BEbehugyál, vagy BEbeszarik.